Egy utópisztikus elképezelésem támadt, miközben a hírhedt négy mancs alapítvány tevékenységéről olvasgatttam.
(Igen, kisbetű, végig kisbetű, ettől többet nem érdemelnek.)
Mi lenne, ha a magyar ember Magyarországon nem vásárolna osztrák és német cégektől származó élelmiszert?
Semmit, ide értve felvágottakat, sajtot, stb. is.
Az utópisztikus elképzelés így néz ki:
- a magyar termelő megtermeli a magyar árut
- a magyar fuvarozó szétteríti a magyar kiskereskedőknél
- végül magyar fogyasztó megvásárolja.
Mindenki jól jár:
- termelő, fuvarozó, kereskedő: munka, munkahely, bevétel
- fogyasztó: minőségi élelmiszer.
Jó lenne, ha nem vásárolnál német és osztrák élelmiszert. (Jah, a nyulainkról a svájci négy mancs készített felvételt - bár én kétlem, hogy ebben az országban készült... - ilyen gyanakvó vagyok, tehát a svájci termékeket is nyugodtan kerüld.)
Ok, tudom, ez csak egy szép álom...
Inkább ide teszek két cikket.
Egyik arról szól, hogy ennek a szervezetnek, amelyik állatvédőnek meg alapítványnak nevezi magát NE ADJATOK adó 1 %-ot, a másik egy - jól megmondó - nyílt levél az alapítványnak.
Bojkottfelhívás a Négy Mancs Alapítvány ellen
Az osztrák érdekeltségű Négy Mancs Alapítvány hadat üzent a magyar libatartóknak, több száz család megélhetését sodorva veszélybe. Az állatok kínzását minden egészséges lelkivilággal bíró ember csak elítélni tudja, de ameddig a kényszerhizlalás csak a magyar termelők esetében jelent gondot, máshol nem, addig arra kell gyanakodnunk, hogy a - magyar parasztságnál jóval erősebb érdekérvényesítési képességgel rendelkező - konkurencia áll a kampány mögött (ugyanis még az EU-ban is mindenki - minket leszámítva - igyekszik védeni a saját piacát, termelőit). Megalapozottnak tűnik tehát a gyanú, hogy nem állatvédelmi, annál inkább piacvédelmi akcióról van szó, amely mögött valószínűleg a magyar libamájat a piacokról kiszorítani igyekvő érdekcsoportok állhatnak.
Elég csak a magyar libamáj kilencvenes években történt franciaországi kiborogatására utalnunk, ameivel jelen kampány - az állatvédelem álcájába csomagolva - teljes összhangban van. Az EU-ban ugyanis - hivatalosan - nem zárható ki egyik tagország piacáról sem a bármely más tagországban előállított, vagy termett élelmiszer, csakis akkor, ha az nem felel meg a vonatkozó uniós előírásoknak. E kampány ezt a látszatot igyekszik kelteni, noha tudomásunk szerint az EU nem tiltja a kényszertömést, csupán annak gyakorlatát szabályozza (ti. "kíméletesnek kell lennie", ahogy más haszonállatok tartásával kapcsolatban is léteznek a tartás körülményeit szabályozó uniós előírások). Tehát ameddig az EU területén, illetve a világon bárhol, ahonnan az EU területére élelmiszert (libamájat) szállítanak nem tiltja törvény (vagy alacsonyabb szintű jogforrás) a kényszerhizlalást, addig ennek számonkérése a magyar parasztoktól képmutatás és szándékos versenyhátrány okozás.
Mindezek alpján kénytelenek vagyunk azt gondolni, hogy az alapítvány külföldi üzleti érdekcsoportok szolgálatában áll, s e mellett aktivistáik az emberiesség legminimálisabb jelét sem képesek kipréselni magukból (ti. a libák "jólétét" az emberek, magyar családok megélhetése elé helyezik), a termelők képviselőinek arrogáns hangnemben, magas lórol diktálják ultimátumukat, szemlátomást élvezve azt, hogy emberek sorsa fölött dönthetnek, kényük-kedvük szerint.
Fentiekre tekintettel a Pax Hungarica Mozgalom a paraszt testvérek mellé áll, s erre kér minden, a nemzetre, mint szerves közösségre tekintő magyart is. Felhívunk tehát mindenkit, hogy a Négy Mancs Alapítványt sem anyagi, sem erkölcsi támogatásban ne részesítse, propaganda-anyagait - amennyiben ilyennel találkozik - távolítsa el a közterületről, minden rendezvényét, akcióját bojkottálja. vFelhívunk minden magyar termelőt, kereskedőt és szolgáltatót, hogy az alapítvány aktivistái számára semmilyen terméket vagy szolgáltatást ne nyújtsanak (nem ideértve a pszichiátereket, pszichológusokat, akiket ha a fent említettek végre felkeresnek, kérjük, hogy a lehető leggondosabban viseljék gondjukat). Aki megtagadja a közösséget a nemzettel, attól a nemzet is tagadja meg azt! Úgy legyen!
Pax Hungarica Mozgalom
(forrás: kitartas.hu)
Nyílt levél a Négy Mancs Alapítvány részére
Állatvédőnek lenni tiszteletet érdemlő, embert próbáló feladat. Hiszen nem elég, hogy a dodó már kihalt, kipusztulás fenyegeti a bálnákat, de veszélyben vannak többek közt az erszényes ördögök, a kakapók és a bájos pandamacik is.
Nem irigylem hát Önöket, mert aki az állatvédelem ügyét felvállalja, nagy fába vágja a fejszéjét. S minthogy ahol dől a fa, hull a forgács, azonképpen nemes és végtelenül hasznos feladatuk végzése közben Önök is követnek el sajnálatos hibákat.
Megható azon igyekezetük, amellyel a kényszertömött libák pártjára álltak. Az embernek könny szökik a szemébe, ha arra gondol, hogy vannak még olyan derék emberek, akik a rozsomákok és a kacsacsőrű emlősök mellett még a haszonállatok lelkivilágával is törődnek. Saját bevallásuk szerint az a céljuk, hogy véget vessenek a kényszertömésből származó termékek forgalmazásának az európai uniós országokban, így próbálván megvédeni a kényszertöméstől a hazai libákat.
Figyelmükbe ajánlom, hogy Franciaországban sokkal rosszabb libának lenni, mint hazánkban, hiszen ott nem hogy senki nem védi meg a kényszertömött szárnyasok szabadságjogait, de az ottani kormány még törvényi garanciákat is lefektetett a francia libamáj védelmében - Önök szerint nyilván állatellenes módon. A spanyol bikák szabadságjogi helyzete még a francia libáknál is rosszabb, hiszen a bikaviadalok jogi védelmet élveznek mindennemű állatvédelmi tevékenységgel szemben. Szegény-szegény spanyol bikák.
No de igazuk van, nem lehet egyből a világ összes elnyomott állatát megváltani. Ezért koncentrálnak Önök a kényszertömött magyarországi libák felszabadítására.
Nemesnek vélt szándékuk azonban roppant balul sült el, talán azért is, mert Önöknek alapvető ismeretei sincsenek a mezőgazdaságról. Biztosan nem tudják azt, hogy a libát nem elég szépen megkérni, hogy legyen kedves annyi táplálékot magához venni, amennyi a vágósúly eléréshez szükséges. Amennyiben viszont nem szabad un. kényszertömést foganatosítani a szép szóra nem hallgató jószággal szemben, akkor a libatartók ezrei szépen csöndesen csődbe fognak menni, és vagy elmennek állatvédőnek – amit nem tartok valószínűnek, lévén hogy ez a szakma kissé túltelített – vagy az éhhalált elkerülendő felkötik magukat az első fára. Bár azelőtt még lehet, hogy lesz egy-két keresetlen szavuk Önökhöz.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a szemébe tudnának-e nézni annak a több száz, a közelmúltig a libatömő-ágazatban dolgozó embernek, akik már most elvesztették a munkájukat az Önök liba-felszabadító kampányának köszönhetően. Gondolkodtak már azon, hogy ezek az emberek találnak-e új munkát, s ha nem, miből etetik gyerekeiket? Ugye, ilyen kellemetlen gondolatok meg sem fordultak az Önök fejében, amíg légkondicionált irodájuk kényelmes plüssfoteljában hátradőlve morfondíroztak az állatok kizsákmányolása elleni harcuk következő lépésén? Ha a munkanélkülivé lett libatömők gyermekei az éhségtől hangosan sírnak majd, meghallják a sírásukat, vagy a kényszertömött libák gágogását akkor is mindennél hangosabbnak vélik?
Nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy Önök nem helyből okoznak annyi kárt, mint más nekifutásból. Mert lám, a libamájat exportáló európai országok igen jól fognak járni akkor, ha Önöknek sikerül tönkrevágni a teljes magyar libatermelő ágazatot, hiszen akkor majd a magyar emberek francia, bolgár, meg ki tudja milyen libamájat fognak venni, persze a mainál jóval drágább áron. Ráadásul, miután tönkretették a libatermelőket, takarmányból is kevesebbre lesz szükség, így a takarmánynövényeket termelő gazdák jó része is szedheti a sátorfáját, és új megélhetés után nézhet.
Az Önök által okozott problémát tovább súlyosbítja, hogy a libatartók többsége – köztük számos fiatal gazda, akiknek a sorsáért a Kisgazda Polgári Egyesület Ifjúsági Tagozata különösen is aggódik - az uniós állatjóléti intézkedések teljesítése végett jelentős hiteleket vett fel, amelyeknek visszafizetésére a piac beszűkülése esetén semmi esélye sincs.
Kíváncsian várom, beismerik-e nyilvánvaló felelősségüket a libatömő-ágazatban kialakult tragikus helyzetért, és arra is kíváncsi vagyok, mi módon próbálják meg jóvátenni azt a mérhetetlen kárt, amit dilettáns felvetésükkel okoztak a hazai mezőgazdaságnak, a magyar gazdáknak.
Budapest, 2008. szeptember 15.
Chladek Tibor
a KPE Ifjúsági Tagozatának
országos elnöke
Kommentek