Figyelő

...avagy volán a MÁV sztrájk alatt


Tisztelt Cím!
[címzett a volánbusz]

A tárgybeli mondattól zengett tegnap a sajtó.

Tisztelettel kérem, ne vezessék félre a tömegeket!
Igenis, otthagyják az utasokat!

Ismertetek Önökkel egy mai történetet, és ezzel kapcsolatban szeretnék néhány kérdésre választ kapni.

Tápiószecsőn élek.
A mai napon az Örs Vezér téri Árkád előtt lévő megállóhoz menetrend szerint 16.24 perckor érkező jászberényi távolsági járattal szerettem volna hazautazni, kb. nyolcadmagammal.
A fenti járat sofőre beállt a megállóba, majd ajtónyitás után közölte, hogy kizárólag Jászberénybe utazók szállhatnak fel, mást nem visz el.
Majd mondta, hogy néhány perc múlva jön a következő. A buszra az akkor ott várakozó utasok még fel tudtak volna szállni, nem volt dugig.
A néhány percből a következő menetrend szerinti járatok érkezése lett (nyilván terroristák eltérítették a sofőr által említett buszt). A tóalmási busz sofőre az ablakon keresztül kommunikált a várakozó utasokkal, miszerint szálljunk fel a jászberényi buszra, majd Tápiószecsőn átveszi a Tóalmásra utazókat. Természetesen az akkorra már 40-50 főre duzzadt tömeg nem fért fel a buszra, egyébként is a sofőr Szentmártonkáta, Nagykáta és azon túlra utasokat szállítja el, ha felférnek, mivel szerinte 16.45-kor 3, azaz három busz indult ebbe az irányba.
(A harmadik járat is a terroristák kezére juthatott, mivel a következő menetrend szerinti járatig ez sem érkezett meg.)

A menetrend szerint 17.24-kor érkező jámű vezetője rövidre zárta a közlendőjét, miszerint 5 perc múlva érkezik egy szecsői járat, ami majd elhoz minket.
Természetesen ez a járat sem érkezett meg.

Valamivel később érkezett egy Sülysáp-Kókára közlekedő busz, amivel azok el tudtak utazni, akik útvonalába ez a járat beleesett.
A tápiószecsői lakosok maradtak még fázni a megállóban.

A 17.54-es jászberényi busz vezetője szerint ugyanúgy 5 perc múlva ott a másik, ami felveszi az utasokat.

18.05 perckor valóban érkezett egy busz, amire fel tudtunk szállni.

És akkor a kérdések.

Eger expressz járatról tudok. Van már Jászberény expressz is?
(Mivel általában expressz járatok nem szoktak a célállomásig megállni.)

Mennyire jogszerű az, hogy egy távolsági járat, amelynek x községben van megállója, az oda utazni szándékozókat nem veszi fel (ha azok egyébként felférnek a buszra)?
Mennyire jogszerű az, hogy a sofőr meghatározza milyen távolságra utazókat hajlandó elszállítani?

Valaki hazudik.
Kérdés, hogy a forgalomirányítás tájékoztatja félre a menetrendszerinti járatok vezetőit, vagy a vezetők az utasokat?
Ha utóbbi, akkor mit tudnak tenni az utasok megfelelő, korrekt tájékoztatásáért?

Elfogadható, hogy a MÁV sztrájk miatt majd duplája a buszok menetideje, sokat késnek, az is el fogadható, hogy "pácolt hering" effektust kapunk a túlzsúfoltságtól.
De az inkorrektség, a visszaélés jellegű megnyilvánulások nem férnek az utasok toleranciájába.

A levelet a címzetten kívül kapja:

Volán Egyesülés
Nemzeti Közlekedési Hatóság,
Közép-Magyarországi Regionális Közlekedésszervezési Iroda

Továbbá nyilvánosságra hozva:
figyelo.blog.hu
fogyasztovedelem.com
abbcenter.com/blog_hocipo
Üdvözlettel:
[név]

Ha más ötleted nincs, nem akarsz különösebben ajándékozni, de mégis szeretnél valakinek örömet szerezni, íme 1-2 ötlet:

Ezen az oldalon szebbnél szebb idézetes képeslapot találsz karácsonyra. Bárkinek tudsz vele néhány kellemes percet szerezni.

Idézetes karácsonyi képeslap

Itt pedig idézet nélküli (feliratos) szép karácsonyi lapok vannak:

Karácsonyi képeslapok

Ha pedig csak egy SMS-sel szeretnél valakit meglepni:

Idézet, SMS karácsonyra (vagy más alkalomra)

 

Levelet hozott ma a posta.

A levél (elvileg) egy Hamilton Moore & Associates -tól, -től, ---izé, ennyire nem tudok angolul---. Állítólag nyertem 3 millió forintot, amit kérhetek egy összegben, illetve kérhetem 4x 750 eFt-ra elosztva a jövő év során. Ahhoz, azonban, hogy fel tudjam venni a nyereményt, 6000  Ft adminisztrációs díjat + futár esetén 1700 Ft. futárköltséget kell fizetnem. Ezért természetesen csak a csekk jön. Persze csak 7 nap áll rendelkezésemre a válaszra, különben ugrik a nyeremény.

Hát........

Tudom, háttal nem kezdünk. A Google fizet, az biztos....

1. felvetés. Ha nyertem x összeget, akkor az adminisztrációs díjat miért nem vonják le belőle? Miért nem állítanak ki 2994 eFt-ról szóló csekket? Azért mert semmilyet nem állítanak ki.

Gondolj bele, ha hitelt veszel fel, a legtöbb bank von le folyósítási jutalékot (kb. mint a fenti adminisztrációs díj), egy bank vajon miért tudja levonni a kiutalt pénzből?

2. felvetés.  Semmilyen normális elérhetőség nincs: telefon, cím, email, stb. Egy postafiók nem tartozik a normális elérhetőségek közé.

3. felvetés.  Nincs honlapjuk! Ha egy cég megengedheti magának, hogy nyereményként kiutaljon 3 milliót, akkor egy - éves szinten már fillérekért fenntartható kisebb - honlapot is megengedhet magának.

Ellenben english nyelvű oldalakon több felhívás olvasható arról, hogy NE DŐLJ BE a levélnek!

• Link 1
• Link 2

  

4. felvetés. A levelet Budapest 62 Pf. 486 1396 címre kell visszaküldeni. Ugyanakkor, kézbesíthetetlenség esetén a postának ukász, hogy a P.O BOX 4100 SK-800 90 Bratislava 090 címre küldje vissza. Nocsak? Vajon miért a két különböző cím?

Tehát lényeg:

Ne dőlj be, ne fizess, ne hagyd, hogy átverjenek!

Ha fizetsz, valóban nyersz: TAPASZTALATOT.

(A bejegyzést változatlan formában, a cikkre történő linkelés mellett szabadon másolhatod, más weboldalakon megjelenítheted!)

Egy utópisztikus elképezelésem támadt, miközben a hírhedt négy mancs alapítvány tevékenységéről olvasgatttam.
(Igen, kisbetű, végig kisbetű, ettől többet nem érdemelnek.)

Mi lenne, ha a magyar ember Magyarországon nem vásárolna osztrák és német cégektől származó élelmiszert?
Semmit, ide értve  felvágottakat, sajtot, stb. is.

Az utópisztikus elképzelés így néz ki:

• a magyar termelő megtermeli a magyar árut
• a magyar fuvarozó szétteríti a magyar kiskereskedőknél
• végül magyar fogyasztó megvásárolja.

Mindenki jól jár:

• termelő, fuvarozó, kereskedő: munka, munkahely, bevétel
• fogyasztó: minőségi élelmiszer.

Jó lenne, ha nem vásárolnál német és osztrák élelmiszert. (Jah, a nyulainkról a svájci négy mancs készített felvételt - bár én kétlem, hogy ebben az országban készült... - ilyen gyanakvó vagyok, tehát a svájci termékeket is nyugodtan kerüld.)

Ok, tudom, ez csak egy szép álom...

Inkább ide teszek két cikket.
Egyik arról szól, hogy ennek a szervezetnek, amelyik állatvédőnek meg alapítványnak nevezi magát NE ADJATOK adó 1 %-ot, a másik egy - jól megmondó - nyílt levél az alapítványnak.

 

Bojkottfelhívás a Négy Mancs Alapítvány ellen

Az osztrák érdekeltségű Négy Mancs Alapítvány hadat üzent a magyar libatartóknak, több száz család megélhetését sodorva veszélybe. Az állatok kínzását minden egészséges lelkivilággal bíró ember csak elítélni tudja, de ameddig a kényszerhizlalás csak a magyar termelők esetében jelent gondot, máshol nem, addig arra kell gyanakodnunk, hogy a - magyar parasztságnál jóval erősebb érdekérvényesítési képességgel rendelkező - konkurencia áll a kampány mögött (ugyanis még az EU-ban is mindenki - minket leszámítva - igyekszik védeni a saját piacát, termelőit). Megalapozottnak tűnik tehát a gyanú, hogy nem állatvédelmi, annál inkább piacvédelmi akcióról van szó, amely mögött valószínűleg a magyar libamájat a piacokról kiszorítani igyekvő érdekcsoportok állhatnak.

 
Elég csak a magyar libamáj kilencvenes években történt franciaországi kiborogatására utalnunk, ameivel jelen kampány - az állatvédelem álcájába csomagolva - teljes összhangban van. Az EU-ban ugyanis - hivatalosan - nem zárható ki egyik tagország piacáról sem a bármely más tagországban előállított, vagy termett élelmiszer, csakis akkor, ha az nem felel meg a vonatkozó uniós előírásoknak. E kampány ezt a látszatot igyekszik kelteni, noha tudomásunk szerint az EU nem tiltja a kényszertömést, csupán annak gyakorlatát szabályozza (ti. "kíméletesnek kell lennie", ahogy más haszonállatok tartásával kapcsolatban is léteznek a tartás körülményeit szabályozó uniós előírások). Tehát ameddig az EU területén, illetve a világon bárhol, ahonnan az EU területére élelmiszert (libamájat) szállítanak nem tiltja törvény (vagy alacsonyabb szintű jogforrás) a kényszerhizlalást, addig ennek számonkérése a magyar parasztoktól képmutatás és szándékos versenyhátrány okozás.

Mindezek alpján kénytelenek vagyunk azt gondolni, hogy az alapítvány külföldi üzleti érdekcsoportok szolgálatában áll, s e mellett aktivistáik az emberiesség legminimálisabb jelét sem képesek kipréselni magukból (ti. a libák "jólétét" az emberek, magyar családok megélhetése elé helyezik), a termelők képviselőinek arrogáns hangnemben, magas lórol diktálják ultimátumukat, szemlátomást élvezve azt, hogy emberek sorsa fölött dönthetnek, kényük-kedvük szerint.

Fentiekre tekintettel a Pax Hungarica Mozgalom a paraszt testvérek mellé áll, s erre kér minden, a nemzetre, mint szerves közösségre tekintő magyart is. Felhívunk tehát mindenkit, hogy a Négy Mancs Alapítványt sem anyagi, sem erkölcsi támogatásban ne részesítse, propaganda-anyagait - amennyiben ilyennel találkozik - távolítsa el a közterületről, minden rendezvényét, akcióját bojkottálja. vFelhívunk minden magyar termelőt, kereskedőt és szolgáltatót, hogy az alapítvány aktivistái számára semmilyen terméket vagy szolgáltatást ne nyújtsanak (nem ideértve a pszichiátereket, pszichológusokat, akiket ha a fent említettek végre felkeresnek, kérjük, hogy a lehető leggondosabban viseljék gondjukat). Aki megtagadja a közösséget a nemzettel, attól a nemzet is tagadja meg azt! Úgy legyen!

Pax Hungarica Mozgalom
(forrás: kitartas.hu)
 

*****

 

Nyílt levél a Négy Mancs Alapítvány részére

Állatvédőnek lenni tiszteletet érdemlő, embert próbáló feladat. Hiszen nem elég, hogy a dodó már kihalt, kipusztulás fenyegeti a bálnákat, de veszélyben vannak többek közt az erszényes ördögök, a kakapók és a bájos pandamacik is.

Nem irigylem hát Önöket, mert aki az állatvédelem ügyét felvállalja, nagy fába vágja a fejszéjét. S minthogy ahol dől a fa, hull a forgács, azonképpen nemes és végtelenül hasznos feladatuk végzése közben Önök is követnek el sajnálatos hibákat.

Megható azon igyekezetük, amellyel a kényszertömött libák pártjára álltak. Az embernek könny szökik a szemébe, ha arra gondol, hogy vannak még olyan derék emberek, akik a rozsomákok és a kacsacsőrű emlősök mellett még a haszonállatok lelkivilágával is törődnek. Saját bevallásuk szerint az a céljuk, hogy véget vessenek a kényszertömésből származó termékek forgalmazásának az európai uniós országokban, így próbálván megvédeni a kényszertöméstől a hazai libákat.

Figyelmükbe ajánlom, hogy Franciaországban sokkal rosszabb libának lenni, mint hazánkban, hiszen ott nem hogy senki nem védi meg a kényszertömött szárnyasok szabadságjogait, de az ottani kormány még törvényi garanciákat is lefektetett a francia libamáj védelmében - Önök szerint nyilván állatellenes módon. A spanyol bikák szabadságjogi helyzete még a francia libáknál is rosszabb, hiszen a bikaviadalok jogi védelmet élveznek mindennemű állatvédelmi tevékenységgel szemben. Szegény-szegény spanyol bikák.

No de igazuk van, nem lehet egyből a világ összes elnyomott állatát megváltani. Ezért koncentrálnak Önök a kényszertömött magyarországi libák felszabadítására.

Nemesnek vélt szándékuk azonban roppant balul sült el, talán azért is, mert Önöknek alapvető ismeretei sincsenek a mezőgazdaságról. Biztosan nem tudják azt, hogy a libát nem elég szépen megkérni, hogy legyen kedves annyi táplálékot magához venni, amennyi a vágósúly eléréshez szükséges. Amennyiben viszont nem szabad un. kényszertömést foganatosítani a szép szóra nem hallgató jószággal szemben, akkor a libatartók ezrei szépen csöndesen csődbe fognak menni, és vagy elmennek állatvédőnek – amit nem tartok valószínűnek, lévén hogy ez a szakma kissé túltelített – vagy az éhhalált elkerülendő felkötik magukat az első fára. Bár azelőtt még lehet, hogy lesz egy-két keresetlen szavuk Önökhöz.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a szemébe tudnának-e nézni annak a több száz, a közelmúltig a libatömő-ágazatban dolgozó embernek, akik már most elvesztették a munkájukat az Önök liba-felszabadító kampányának köszönhetően. Gondolkodtak már azon, hogy ezek az emberek találnak-e új munkát, s ha nem, miből etetik gyerekeiket? Ugye, ilyen kellemetlen gondolatok meg sem fordultak az Önök fejében, amíg légkondicionált irodájuk kényelmes plüssfoteljában hátradőlve morfondíroztak az állatok kizsákmányolása elleni harcuk következő lépésén? Ha a munkanélkülivé lett libatömők gyermekei az éhségtől hangosan sírnak majd, meghallják a sírásukat, vagy a kényszertömött libák gágogását akkor is mindennél hangosabbnak vélik?

Nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy Önök nem helyből okoznak annyi kárt, mint más nekifutásból. Mert lám, a libamájat exportáló európai országok igen jól fognak járni akkor, ha Önöknek sikerül tönkrevágni a teljes magyar libatermelő ágazatot, hiszen akkor majd a magyar emberek francia, bolgár, meg ki tudja milyen libamájat fognak venni, persze a mainál jóval drágább áron. Ráadásul, miután tönkretették a libatermelőket, takarmányból is kevesebbre lesz szükség, így a takarmánynövényeket termelő gazdák jó része is szedheti a sátorfáját, és új megélhetés után nézhet.

Az Önök által okozott problémát tovább súlyosbítja, hogy a libatartók többsége – köztük számos fiatal gazda, akiknek a sorsáért a  Kisgazda Polgári Egyesület Ifjúsági Tagozata különösen is aggódik -  az uniós állatjóléti intézkedések teljesítése végett jelentős hiteleket vett fel, amelyeknek visszafizetésére a piac beszűkülése esetén semmi esélye sincs.

Kíváncsian várom, beismerik-e nyilvánvaló felelősségüket a libatömő-ágazatban kialakult tragikus helyzetért, és arra is kíváncsi vagyok, mi módon próbálják meg jóvátenni azt a mérhetetlen kárt, amit dilettáns felvetésükkel okoztak a hazai mezőgazdaságnak, a magyar gazdáknak.

 Budapest, 2008. szeptember 15.

 Chladek Tibor
 a KPE Ifjúsági Tagozatának
 országos elnöke

 

Biztosan láttatok már olyan weboldalt, ami egy oldalból áll, viszonylag semmitmondó tartalommal rendelkezik és ki van rá téve néhány adsense kód.

Az alapötlet jó, hisz a látogató csak az adsense hirdetésen keresztül vagy a bezár gombbal tud távozni az oldalról. Sőt, az ötlet alapvetően nem is friss (az ilyen oldalak tulajdonosai valószínűleg olvashatnak egy bizonyos fórumot, ahol már volt erről szó, de nem ilyen egyoldalas honlapokkal kapcsolatban).

Egy ilyet kb. 10 perc alatt össze lehet dobni. De kérdés, hogy minőségi tartalom hiányában van-e értelme.

Szerkesztek néhány linkgyűjteményt, és vannak saját katalógusaim is. Kaptam már ilyen oldalról linkajánlást. Nem vettem fel és nemcsak azért, mert nem kapcsolódott szorosan a témához. Igen kiemelt szempont volt ezekben az esetekben az oldal minősége, ami gyakorlatilag mínusz egyes osztályzatot kapott tőlem. És sok más katalógussal rendelkező, illetve valamilyen linkgyűjteményt szerkesztő van ezzel így.

Nekem nem lenne bátorságom ilyen igénytelen oldalt ajánlani sehová...

Miről fog szólni a blogom? Midenféléről, ami épp eszembe jut, vagy amit látok, olvasok a neten, fűszerezve a privát véleményemmel. Tulajdonképpen van már egy-két blogom, de mindegyik célirányosan egy-egy témakörre. Ezt olyan általánosnak szánom. Vagy mégsem?

Majd meglátjuk, mi lesz belőle.